A szívsebészetben nem lehet mellébeszélésből megélni, a többi között ezért is választotta ezt a pályát a debreceni Péterffy Árpád professzor, a szakma egyik legjelesebb hazai képviselője. Az idén 80 éves szakember szerint a szív egy hálás szerv, így érdemes foglalkozni vele. .

A szívsebész legyen olyan becsületes, mint a római pápa, legyen olyan merész, mint egy kalóz, az ujjai ügyessége a gésákéval vetekedjen és legyen olyan szerencsés, mint a német kapus Turek, a magyar aranycsapat elleni 54-es vb döntőben.

Péterffy Árpád

Így fogalmazza meg, némileg viccesen a szívsebésszel szembeni elvárásokat Péterffy Árpád. A kolozsvári születésű szakembertől a labdarúgás szeretete sem állt messze, hiszen gyerekkori álma volt, hogy profi focistává váljon. Hamar rájött azonban, hogy más területen jobban ki tudja bontakoztatni képességeit. Így választotta az orvosi szakmát, azon belül is szívsebészetet, amelynek mesterségét azonban már nem szülőföldjén, hanem Svédországban tanulta ki.„Elmentem egy világbajnokhoz, hogy megtanuljam a szakmát, a szívsebészetet” – emlékszik egykori mentorára, a világhírű Viking O. Björk svéd szív- és mellkassebész professzorra Péterffy Árpád. A Karolinska Intézetben évtizedek alatt megszerzett tapasztalatokat aztán szerencsére a magyar gyógyászatban hasznosította, így nagy szerepe volt például a debreceni szívsebészeti központ létrehozásában.„Az első magyarországi műtétem 1982-ben volt, és az akkori páciensem a mai napig is jó egészségnek örvend” – emlékszik a hazai kezdetekre a professzor. Élete során több mint 10 ezer szívműtétet és mintegy ezerötszáz nagyobb mellkasi műtétet végzett. A szakember szerint a szív egy nagyin jól működő, egyszerű izom, ami az utolsó pillanatig próbálja életben tartani azt, akiben működik. „Ez egy hálás szerv, ha az ember megfelelő tudással, érzékkel, és segítőkészséggel nyúl hozzá”- teszi hozzá.

Péterffy Árpád kutatói munkája során tanulmányozta a többi között a szívinfarktus akut szövődményeinek sebészi kezelését, a vértakarékos, transzfúzió nélküli szívműtéteket, és a miniinvazív behatolások szívsebészeti lehetőségeit is. Azt vallja, hogy a szívsebészetet a „lövészárokból kell megtanulni, ahol, amikor az ellenfél lő, nem kell bekapni a golyót és vissza kell lőni”. Szerinte ez egy demokratikus és tisztességes szakma, amelyben csak mellébeszéléssel nem lehet eredményt elérni.