Az akupunktúra története

Az akupunktúra története

Az akupunktúráról és a moxibustióról található legkorábbi írásos feljegyzések a Krisztus előtti 2. századból maradtak ránk. A legújabb régészeti leletek azonban azt bizonyítják, hogy már 10000 évvel ezelőtt is alkalmaztak olyan gyógyító eszközöket mint kőtűk, illetve bambusz szálkák.skinetrin ár

A legrégebbi orvosi munka a Kr.e 3. században íródott Sárga Császár Belgyógyászati Tankönyve  / Huang Ti- Nei Ting /.Ellenőrizze

A könyv kérdés-felelet formájában  foglalkozik a yin-yang, az 5 elem elméletével, az alapvető szubsztanciákkal, kórokokkal. Leírják a csatornákat, a szervek élettanát, kórélettanát, 160 klasszikus akupunktúrás pontot részleteznek.

A terápiás rész holisztikus szemléletű, kitér a természet –ember kapcsolatára és a megelőzés hangsúlyosságára.

A 900-as években a császár orvosi minisztériumot hozott létre, mely az orvosképzésért volt felelős.

Az évszázadok során az egész tudományterület további fontos felfedezésekkel és kiegészítésekkel bővült, melyet e könyvnyomtatás ( Kínában már a 1. századtól elterjedt) nagymértékben elősegített.

A tudományterület  a 16-17. században érte el csúcspontját , megfigyelési területei évszázadokon keresztül helytállónak bizonyultak.  „Az aku- moxi terápia összefoglalása „ című műben ( 1601 ) a kínai orvostudomány elméletét, az ingerpontokat és vezetékeket máig is felülmúlhatatlan egységben és következetességgel írták le.

Európában gyógyítási céllal alkalmazott tűszúrásos módszereket a 17. században alkalmazták először. Az orvosokat a mechanisztikus világkép tartotta fogva, ezért akupunktúrát csaknem kizárólag a fájdalom csökkentésére alkalmazták.  A nyugati tudományos medicina számára a megfelelő vonatkoztatási rendszer hiányzott az akupunktúrás kezelés integrációja számára.

Franciaországban Soulie de Morat 30 éves kínai tartózkodása  után kapott újabb lendületet a tudományág, miután az akupunktúra elméleti alapjai, kínai fiziológia és diagnosztika jellegzetességei leírásra kerültek.

A nyugati és keleti orvostudomány fő különbségei:

A nyugati orvostudomány évszázadok óta következetesen olyan tudományos módszerekhez kötődik, amelyet a természettudományoktól vett át.  Ennek a kulcsszava a mérhetőség, vagyis nem a beteg állapota.

Ebben a rendszerben az olyan betegek, akik- pl. fájdalomról, fertőzések elleni gyenge állóképességről panaszkodnak, de a leleteik nem kórosak - nincsen helyük.

A kínai orvostudomány azonban az